Eretnek gondolatok a válságkezelésről.
A szociális gazdálkodás – mint rendszer – bizonyos szempontból minden korábbitól eltérő társadalmi berendezkedést feltételez. Lényegében egyfajta keveréke az ún. „szocialista” és az ún. „kapitalista” társadalomnak. Az elmúlt fél évszázadra visszatekintve látjuk, hogy mind a kettőnek voltak (vannak) pozitív elemei, és hogy a jelenkor kihívásainak egyik sem képes megfelelni. Az elosztás jobban működött a szocializmusban, de az érdekeltség hiányzott, a szocialista gazdaság képtelen volt a megújulásra, a fejlődésre. A klasszikus polgári gazdaságtan törvényein alapuló kapitalizmus tarthatatlansága csak a közelmúltban kibontakozott válság során vált érzékelhetővé.
Kiderült, hogy végső soron ez sem a szükségletek minél magasabb szinten történő kielégítése érdekében működik, hanem az öncélú profittermelésre. Ennek érdekében mesterséges szükségleteket generál, virtuális pénzügyi folyamatokat hoz létre, hamis termékeket állít elő, esztelen fogyasztásra, pazarlásra kényszerít, és nem utolsó sorban elpusztítja a földet, az ember élőhelyét.
Van még egy rossz tulajdonsága, bőséget, gazdagságot csak a másik ember rovására képes biztosítani, ezzel kialakítva és fenntartva a mélyszegénységet, a nyomort. Ugyanakkor vannak előnyei is: jól működő érdekeltségi rendszert működtet, megteremt egyfajta fejlesztési kényszert, ezzel folyamatos fejlődést, állandó megújulást biztosít.
Logikus tehát a következtetés – a válság kihívásaira a két rendszer ötvözetével lehet válaszolni, megtartva azok pozitív elemeit, és elvetve a hibáit. Ez a felismerés lehet Magyarország reménye.
Az elmúlt másfél év politikája ellenséges gazdasági környezetet eredményezett számunkra. Amit a kormány a forint elleni spekulációnak nevez, az következetes büntető akció, melyet a globális gazdasági hatalom birtokosai indítottak. Számukra ennek kettős haszna van, egyrészről elrettentő hatású mások számára, másrészről javítja egyes országok pozícióit a válsággal szemben. (Egy válság nem minden országot érint egyformán, a verseny azért folyik, hogy az adott ország a kevésbé érintettek közé tartozzon, legtöbbször más országok rovására.) Ugyanakkor van bajuk elég, éppen a világgazdaság állapota miatt. Ha tehát Magyarország megfelelő eszközt talál a válság leküzdésére egy csapásra erős és értékes partnerré válik.
A szociális gazdálkodás állami szinten kapitalista, önkormányzati szinten szocialista. Szoros állami felügyelet mellett létrehozott önkormányzati működtetésű termelő egységekre épül, a helyi szegény sorsú lakosság összefogásával, az önkormányzatok szervezésében.
Az így hasznosított munkát mindenekelőtt az alapvető szükségletek (lakás, fűtés, élelmezés) érdekében, a rászorulók körében kell felhasználni. Ez nem működik piaci körülmények között. Olyan társadalmi környezetben alkalmazható, amely méreténél fogva átlátható, amelyben nem a munkaerőpiacról vonják el a munkaerőt, hanem szabad kapacitásokat hasznosítanak. Ilyen társadalmi környezet jellemzően a vidéki önkormányzat. A szociális gazdálkodást koordináló, irányító szervezetnek a helyi szükségletekkel, a lakosság helyzetével és problémáival is tisztában kell lennie. A tevékenységet ugyanis ki kell terjeszteni a legnehezebb helyzetben lévők megsegítésére, a lakott, de lakás céljára alig alkalmas épületek karbantartására, állapotuk javítására, lakhatóvá tételére. Az egyik célzott tevékenység tehát épületek bontása, bontott építőanyagok előkészítése és újra hasznosítása lehet.
Hasonlóképpen kettős céllal végezhető (vidéken) a környezet karbantartás: a fás szárú növények gondozása mellékesen tüzelőanyagot jelenthet, mely kellő előkészítés (aprítás, brikettesítés) után része lehet a szociális segélyezésnek.
A vidéki önkormányzatoknak az élelmezés területén van a legtöbb lehetősége. A második legnagyobb erőforrás Magyarországon ugyanis még mindig a termőföld. A privatizáció ellenére a vidéki önkormányzatok számottevő művelésre alkalmas, de művelésből kivont területtel rendelkeznek, ami még bővíthető is. Valós lehetőség az üzletszerű növénytermesztés és az állattenyésztés is. A megfelelően kiválasztott önkormányzatok részben pótolhatják a korábban megszüntetett, de az óta már hiányzó termelő szövetkezeteket, állattartó telepeket. Az így létrejött termény és termék részben a szociális segélyezés része lehet, részben pedig felhasználható a közétkeztetésben, illetve szükség szerint szociális étkeztetési rendszer is szervezhető.
Amint az látható a piacgazdaságnak és a szociális gazdálkodásnak – mely helyi összefogáson alapul – egymás mellett, egymást erősítve kell működnie. Új gazdálkodási formát sem kell kitalálni, az önkormányzatok jelenleg is működtetnek saját tulajdonban lévő termelő, szolgáltató vállalatokat. A különbség talán annyi, hogy a szociális gazdálkodás intézményes kereteit leginkább a ma is működő közmunka rendszer biztosíthatja. Ezek állami keretek, tehát a megvalósítás állami felügyelet alatt álló helyi, önkormányzati irányítású intézményrendszer útján történhet. Szem előtt tartva, hogy a szociális gazdálkodás nem piaci rendszer, tehát rá nem a piaci szabályozás érvényes. Vannak tapasztalatok, több önkormányzat indított a közelmúltban olyan programot, melynek célja hasonló a szociális gazdálkodás valamely célkitűzéséhez. A gondolat nem is új, inkább eszenciája és kiterjesztése a közelmúlt kísérleteinek, nagyobb léptékben, koordinálva. Köszönet érte a bátraknak, akik megpróbáltak segíteni a rászorulóknak.
A szociális gazdálkodási rendszer nyilván valóan nem old meg minden problémát. Ellene hat például a fekete foglalkoztatás, a termelés hatékonysága, mely önmagában nem, csak a rendszer működésének szociális hatásával együtt értékelhető. Mégis: szociális biztonságot jelenthet a rászorulóknak, ezzel csökkenti az ország kiszolgáltatottságát, növeli a mozgásterét és a társadalmi stabilitást. Javítja a gazdaság pozícióját, mivel nő a megszerzett jövedelem, növekszik a vásárlóerő és így a fogyasztás. De a legfontosabb: ha egy ország lakosságát lakhatási, fűtési megélhetési problémák nem fenyegetik, akkor a legmélyebb válsággal szemben is ellenálló, függetlenül a külső megítéléstől vagy a MOODY’S minősítésétől. Ez a jó háttér a külső adósság kezeléséhez, és nem fordítva.
Páty, 2011. november 29.
Majoros László
