Közzétéve, mert figyelemre méltó gondolatait másoknak is ajánlom.

A felsorolt érvek közül első helyre a széleskörű társadalmi konszenzust tenném. A többivel is egyetértek, de ennél sokkal több kell.  Most is az a probléma, hogy a kétharmados többséget összedobtuk a fidesznek, de az ország irányításához szükséges észt nem tudtuk összedobni nekik.

Az általad hivatkozott „más országok bevált receptjei” rendszerint arra épülnek, hogy a pártok ellenzékben árnyékkormányt működtetnek, és a választók nem csak azt látják, hogy mi nem tetszik nekik, hanem azt is, hogy mit tennének helyette. Mi vakon választunk. A mostani ellenzék sem mutat rá a tennivalókra, csak kritizál, még a nyilvánvalóan helyes döntéseket is. Bár ilyen nem sok van.

Szóval, kormány és ellenzék az én farkammal veri a csalánt.

Hogy ne kövessük el ugyanazt a hibát, mondok egy lehetséges megoldást (ami, úgy érzem, hasonlít az elképzelésedhez). Hozzuk létre azt a társadalmi erőt, amely rendelkezik az ország irányításához szükséges szellemi kapacitással. Amíg nem bizonyított, hogy ez létezik, és rendelkezik a szükséges támogatással, addig – bármilyen rossz – felesleges a jelenlegi rendszert lebontani, mert a legrosszabb rendszer is jobb, mint a legjobb anarchia. Addig csak annyit tehetünk, hogy a társadalom erejének felmutatásával megpróbáljuk megakadályozni a szakadékba vezető lépéseket. Ennek érdekében el kellene érnünk, hogy a képviselők – egy megfelelően kialakított protokoll szerint, többhónapos, féléves, nagyon átgondolt, nagyon kidolgozott eljárás során – visszahívhatók legyenek.

Ez lehetne az alkotmányos garancia arra, hogy nem kerülhetünk őrült diktátorok kezére.

Ne panaszkodjunk, hanem cselekedjünk, építsünk. Olvasd el a Magyar Szolidaritás Mozgalom célkitűzéseit, mondd meg (írd meg) hogy mit hiányolsz belőle, és alakítsuk együtt addig, mígnem ország építő program válik belőle.

De közben ne felejtsük el, hogy az országot addig is működtetni kell, amíg elérjük a kívánt állapotot. Ez a mai korban különösen nagy kihívás, mert rendre buknak meg azok a közgazdasági elméletek, amiket korábban öröknek hittünk, és amelyekre nemzetgazdasági számításokat kell alapozni. Két dolgot tehetünk. Az egyik, hogy visszanyúlunk olyan közgazdasági tételekhez, melyeket a „szocialista” típusú gazdaságban alkalmaztak, és tudva, hogy azok is csak korlátozottan működtek, tudva, hogy hova vezettek, milyen hibái voltak, megfelelően átalakítva megpróbáljuk alkalmazni őket. A másik, hogy kialakítod az új elméleteket, és vállalva azt a kockázatot, hogy élesben kell kipróbálnod, megpróbálod alkalmazni őket. A mai válság legfőbb oka, hogy az öncélú és virtuális pénzügyi folyamatok miatt a pénz elvesztette legfontosabb – értékmérő – funkcióját, így sok mindenre alkalmatlanná vált. Egyre világosabb számomra, hogy a költségvetés nagyobb biztonsággal tervezhető a javak és erőforrások természetes mértékegységében, mint forintban, euróban, egyszóval pénzben. Márpedig az ország működésének garanciája a költségvetés.

Ezt az utóbbi bekezdést csak azért ajánlom figyelmedbe, mert alapos átgondolásával tovább növelheted a megjegyzéseidben tükröződő felelősségérzetet. Remélem, sikerült hozzájárulnom tevékenységedhez, és lesz alkalmam olvasni további hozzászólásaidat is. Facebook profilomon (Majoros László) és blogjaim között adalékokat találhatsz gondolataidhoz. A könnyebb kapcsolattartás érdekében jelentezz be ismerősnek.

Üdvözlettel:

Majoros László